Bartolits Boglárka egyszerre két karitatív szervezetnél is dolgozik: a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, ahol régiós asszisztens, valamint a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségénél (NMCKKSZSZ) tanodai mentor. Ezáltal részt vett az április 26-i Sorsfordító Szálak projektben, amely az Adománytaxi és a Pinkponilo együttműködéséből született meg. A program keretében szabás-varrás workshopokat tartottak hátrányos helyzetű lányoknak, akik nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel vettek részt a foglalkozásokon. A lányok különböző ruhadarabokat készítettek, és jelentős fejlődést mutattak a program során.
Mesélnél egy kicsit magadról és arról, hogy mivel is foglalkozol pontosan?
Bartolits Boglárka: Jelenleg két munkahelyen is dolgozom, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál vagyok régiós asszisztens. A másik munkahelyem pedig, rövidítve, NMCKKSZSZ, vagyis a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége. Ez a szervezet működteti nálunk a tanodát, és itt vagyok mentor. A programmal az által találkoztam, hogy az én tanodás lányaim vettek részt rajta.
Fotón: Bartolits Boglárka
Ha jól értem, akkor a Máltai Szeretetszolgálattól kerültél át ehhez a másik szervezethez?
B.B.: Nem, először a NMCKKSZSZ szervezetnél kezdtem el dolgozni. Egy év után szóltak, hogy lenne álláslehetőség a Máltainál, ahova fel is vettek. Azóta van két főnököm, a tanodában Szomora Szilárd és a Máltai Szeretetszolgálatnál Berki Judit.
Ha jól tudom, jelenleg Bátonyterenyén élsz. A Málta által több városban is tevékenykedsz, vagy csak helyileg?
B.B.: Én a régióközpontban dolgozom, de a régióba tartozó települések mind hozzánk tartoznak, ezért gyakran bejárjuk egész Nógrád megyét.
Ezen keresztül ismerkedtetek meg az Adománytaxival?
B.B.: Igen. A csapatuk a szervezetünkkel áll kapcsolatban. Tehát Berki Judittal, nem is tudom már hány éve, felvették a kapcsolatot, mert szoktak hozzánk adományt hozni, például gyerekruhákat, cipőket.
Most az április 26-i eseményről kérdeznélek. Az Adománytaxi és a Pinkponilo közös együttműködéséből született meg a Sorsfordító Szálak, amelyben maga a projekt kivitelezésében segédkeztél a bátonyterenyei tanodán belül. Mit csináltatok pontosan a helyszínen, hogyan folytak maguk a workshopok, az adománygyűjtés, illetve az önkéntes-toborzás?
B.B.: Az önkénteseket az Adománytaxi toborozta, tehát Petra és Tomi, a szervezet munkatársai, a workshopot pedig a Pinkponilo munkatársai tervezték meg. Nekem annyi volt a dolgom, hogy a tanodai lányokat összegyűjtsem, illetve, hogy figyeljek a jelenlétre. Ugyanakkor én nyitottam a tanoda épületét, előkészítettem a helyszínt a varrógépek felállításával, majd utólagos visszarendezésével az általában hétvégente, szombaton tartandó foglalkozásokhoz. Ezen felül mindig kicsit pluszba is készültem, hogy legyen kávé, üdítő, esetleg kis rágcsálnivaló.
Te, hogy élted meg az ottlétet, mit tapasztaltál?
B.B.: Igazából ott voltam velük végig, tehát láttam mindent. A lányokon azt vettem észre, hogy élvezték. Láttam, hogy mennyit fejlődtek, érdekelte őket a varrás és hogy milyen szuper dolgokat készítettek.
Ha jól tudom, az adománygyűjtésen belül készített ruháikat és azok kollekcióit meg lehet vásárolni. Ez melyik oldalon vagy fórumon elérhetők?
B.B.: Ez egy jó kérdés, mert ebbe már nem nagyon folytam bele, ezt Annáék intézik. Szerintem a Pinkponilon keresztül lesznek elérhetők majd ezek a ruhák. (szerk: Az Adománytaxi és a Pinkponilo oldalán is elérhetőek.)
Honnan indult az egész projekt-ötlet?
B.B.: Egyszer voltunk a Tescóban kampányolni. A Tesco biztosított egy ilyen helyi pályázati lehetőséget Salgótarjánban, ahol három helyezésért lehetett kampányolni saját projekttel, szavazás által. Az sajnos nem sikerült túl jól, mert csak harmadik helyezettek lettünk, így közel százezer forintot kaptunk csak. Ez nem volt elég pénz, hogy a projekt megvalósuljon máshol is. A mostani cél az, hogy több pénz gyűljön össze, hogy más településeken is megvalósíthassuk ezt a VarrOda-Vissza programot, hiszen ezen a néven indult az alapötlet.
És akkor ebből lett a Sorsfordító Szálak végül?
B.B.: Igen, így indultunk, hogy Varroda-Vissza és ebből lett a Sorsfordító Szálak. De egy ilyen volumenű projektnek sajnos vannak költségei: varrógépek, anyagköltség, utazási költség, étkeztetés stb.
Igen, ahogy az Adománytaxi oldalán olvastam, hogy 2024 őszétől szeretnék folytatni ezt a programot, és az elkövetkező egy évben öt workshopot szeretnének megvalósítani. Ehhez legalább kétmillió forintnak kellene összegyűlnie. Egyébként a projekt jelmondata: "Ahova születsz, ne határozza meg, amire születsz." Téged milyen tapasztalatok fűznek ehhez a mondathoz?
B.B.: Az én lányaim mind hátrányos, illetve halmozott hátrányos helyzetűek. A családjuk iskolázottság szempontjából sem áll a helyzet magaslatán. Ez lehetőséget biztosít nekik, mert egy jó szakmával ki tudnak törni ebből a mélyszegénységből. Nagyon ügyesek voltak, és jó volt látni, hogy mennyit fejlődtek.
Mi hajtott afelé, hogy a civil szervezeti szférába helyezkedj el?
B.B.: Én már középiskolás koromban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tagja voltam, és részt vettem különböző drogprevenciós képzéseken. Mérnök-informatikusnak tanultam, de rájöttem, hogy nem az én világom, mivel szociális szempontból mindig is érzékenynek tartottam magam. Idő kellett, mire rájöttem, hogy ez az én utam. Egy OKJ-s tanfolyamon végeztem el a család- és pedagógiai segítőmunkatárs-képzést, meg egy gyógypedagógiai segítő munkatárs kurzust is. Anyukám révén kerültem először a Kisebbségi Szövetség szervezetéhez, mert ő ott tanít a tanodában közel 20 éve.
Szerinted tőle örökölted ezt a szociális érzékenységet?
B.B.: Valószínűleg igen. De jól érzem benne magam, és szeretek itt dolgozni.
Hogyan szoktátok az embereket meggyőzni, hogy érdemes részt venni a workshopon?
B.B.: Meg szoktam kérni a lányokat, hogy mutassák meg, amit készítettek, és mondják el, hogy honnan indultak. Nagyon jó látni, hogy örömmel csinálták, és mennyit fejlődtek. Most is folyamatosan tartom a kapcsolatot a lányokkal a szervezeten belül, és van, aki napi szinten jár be a tanodába és kérik, hogy vegyem elő nekik a varrógépet, mert szeretnének készíteni valamit.
Van valamilyen üzeneted a lányoknak?
B.B.: Azt mondanám, hogy tényleg megéri belekezdeni, illetve végig csinálni a programot, mert hihetetlen, hogy mire képesek amint hozzáfognak. Egy szakma alapjait kapják meg, és ezáltal bármit el tudnak majd készíteni maguknak, vagy a családjuknak. Hátha valamelyikből varrónő lesz, vagy éppen divattervező.
Az Adománytaxival való együttműködés már hosszabb ideje tart, és a Sorsfordító Szálak projekt célja, hogy később további településeken is megvalósuljon. Az ehhez szükséges pénzügyi források előteremtése érdekében adománygyűjtéseket szerveznek. Boglárka elmondása szerint a projekt folytatásához legalább kétmillió forint szükséges, amelyből öt további workshopot szeretnének létrehozni egy éven belül.
Boglárka arra buzdítja az embereket, hogy támogassák a projektet adományokkal vagy önkéntes munkával, mert ezáltal hozzájárulhatnak a hátrányos helyzetű fiatalok jövőjének alakításához.
Szöveg: Cserr Lilla (gyakornok)
Comentarios